Sok éves egyéni festői munkával, számos alkotással és kiállításokkal a hátam mögött több, mint tizenöt éve kezdtem el a felnőttek és gyermekek művészeti képzését. Klasszikus olajfestészetet oktatok, ami a festészet tanításának alapja.
Évközben a magánórákon, nyáron pedig a festészeti táborokban vezetem be a részt vevőket ebbe a csodálatos, színes világba. A festészeti mellett, más időpontokban ,- ugyancsak nyáron- kézműves táborokat is tartok.
Budaörsi Városi Televízió – Interjú a Dobogó című műsorban
Mészáros Erzsébet, budaörsi festőművész. Sokan ismerhetik a Budaörsi Művészek Egyesülete tagjaként, a nyári olajfestészeti táborokból. Most a műtermében beszélgetünk pályájáról, tanításról, festményeiről.
Budaörsi Városi Televízió – Klasszikus olajfestészeti tábor bemutató
Önéletrajz
1962-ben születtem Kunszentmártonban. Gyermekkorom óta festek, rajzolok. Már általános-és középiskolás diákként több megyei-és országos rajzversenyen értem el jó helyezéseket. Érdeklődésem másik fő iránya: a történelem és a magyar irodalom szeretete kezdetben a humán értelmiségi pálya felé orientált.
1980-ban a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban érettségiztem, 1983-ban pedig az Államigazgatási Főiskolán szereztem igazgatás-szervező diplomát. Felvételt nyertem az ELTE jogi karára is, ahol örömmel kezdtem meg tanulmányaimat, de hamarosan ráébredtem, hogy igazi élethivatást az alkotói pálya jelent számomra, ezért inkább a művészi tanulmányok felé fordultam.
Kiváló tanárom: dr. Takács Edit vezetésével előbb a kerámiaművészettel ismerkedtem meg, és több évig dolgoztam neves iparművészek – többek között Várdeák Ildikó – műtermében.
Ezt követően Orvos András irányításával festészetet tanultam a Moholy- Nagy László Képzőművész Körben, tényleges festői működésemet azonban a Czene művészcsalád biztató, segítő támogatásával kezdtem el.
Legszívesebben olajjal festek, képeim témáját a magyar- és külhoni táj, valamint a németalföldi kismesterek műveinek világa adja, de városképeket, csendéleteket és portrékat is örömmel készítek.
A legnagyobb ihletadó forrást azonban a folytonosan megújuló természet, és a kedves magyar táj- ezen belül is a szívemhez legközelebb álló: a szülőföldem, az Alföld kis Kőrös parti és Tisza-menti falvainak, ártereinek hangulata adja, valamint természetesen a lakóhelyem, Budaörs csodálatos hegyes-dombos vidéke.
Munkásságom, festészetem céljának mindenekelőtt a gyönyörködtetést, az örömszerzést tekintem. Nem törekszem gondolataim és érzéseim bonyolult, jelképszerű , vagy talányos megjelenítésére. Képeimmel a természet szépségét, biztató derűjét szeretném kifejezni, megnyugvást, örömöt nyújtva az embereknek, és visszaadva a lélek harmóniáját ebben az őrült, zaklatott világban.
1991 óta vagyok tagja a „Kárpátia Képzőművészeti Alkotóközösségnek”, 1996-tól pedig alapító tagja a Budaörsi Művészek Egyesületének, melynek keretei között évek óta szervezek nyári művészeti táborokat, emellett pedig a felnőttek és a gyermekek évközi művészeti magánoktatásával foglalkozom.
Az elmúlt évek alatt több hazai és külföldi kiállításon vettem részt és festményeim a világ számos pontjára elkerültek Japántól Kanadán át Ausztráliáig.
Telefon: +36 23 421 934
Mobil: +36 20 586 2150
E-mail: erzsebet.m@outlook.hu
(Egy) kiallítás képei
Galéria az alkotásaimból
Interjú – A hét művésze: Mészáros Erzsébet
Számos kiállításon csodáltam munkáit, gyönyörű színvilágú, vonalvezetésű, realista képeit. Most nyílt alkalom arra, hogy szemtől szembe beszélgethessek vele, megismerhessem, ki rejlik e képek mögött? Valójában milyen egy művész a hétköznapokban, az otthonában. Az Új esztendő első hetének szinte első napjában – meghívására – örömmel csengettem be Mészáros Erzsébet festőművésznő lakásának ajtaján.
Végtelen barátsággal és kedvességgel nyitotta ki az ajtót, amelyen át belépve, mint egy szentélybe máris műtermébe vezetett. Festőállvány, ezernyi ecset, festékek kavalkádja, melyből képeinek színeit keveri. Itt készülnek tehát ezek a csodálatos képek. A falakat munkái díszítik, szépen rendezett összhangban szemet és lelket gyönyörködtetően.
Hogyan lett a festészet rabja? Honnan indult élete, mígnem a Budaörsi Művészek Egyesületének tagja lett?
Mint mindenkinél, a kibontakozás nálam is gyerekkorban kezdődött. A rajzolás iránti vonzalmam már nagyon korán megmutatkozott. Kislányként sokat voltam a Tiszazugban, Csépán a nagymamám házában, ahol minden régi tárgy megragadta képzeletemet. Nagyon sokat jelentett nekem egy-egy szép régi pohár, egy különlegesen ívelt kilincs, vagy a patinás használati tárgyak, amiket rendre le is rajzoltam. Itt érintett meg a természet kimondhatatlan szépsége és az itt élő emberek tisztasága, őszintesége.
1962-ben Kunszentmártonban születtem. Szüleimmel és húgommal Szelevényen éltünk első osztályos koromig. Az általános iskola többi osztályát azonban már Kecskeméten végeztem, ahol továbbra is sokat és örömmel rajzoltam, és számos rajzversenyen sikerrel vettem részt. Annyira érdekelt a művészi pálya, hogy már akkor tudtam: én ebbe az irányba akarok indulni. Az általános iskola után a Képzőművészeti Gimnáziumba szerettem volna menni. Volt azonban egy nagyon aranyos kémia tanárnőm, aki lebeszélt erről. Ecsetelte a művészpálya bizonytalanságát, megélhetési nehézségeit. Mivel annyira szerettem és tiszteltem őt, elfogadtam a tanácsát és így egy általános gimnáziumba, a Katona József Gimnáziumba jelentkeztem és itt érettségiztem. A művészi törekvések mellett a magyar irodalom, történelem érdekelt nagyon. Így lassan magyar-történelem szakos tanári pálya felé orientálódtam, de a rajzolást sosem hagytam abba. A portrérajzolás érdekelt a legjobban, de készítettem virágcsendéleteket is. Pasztellel dolgoztam, vagy akvarellel, – akkor, még nem olajjal. Az olajfestés csak később jött.
Itt szeretném megjegyezni, hogy szerintem az iskolákban a festészet tanítását nem a vízfestékkel, hanem az olajjal kellene kezdeni, mert ez jóval könnyebben megtanulható technika, – sokkal több lehetőség adódik például az esetlegesen elrontott részletek kijavítására, így nagyobb sikerélményt is nyújt. Az akvarellfestés már egy sokkal komolyabb felkészültséget igénylő festészeti technika . Persze tudom, hogy az olajfestés jóval drágább és időigényesebb, de ezzel együtt igenis látom az alapoktatásban való létjogosultságát.
Holott a lelkem mélyén mindig is művészi pályára igyekeztem, az erős humán érdeklődés miatt egy időre mégis elkanyarodtam ettől. Felvételt nyertem az Államigazgatási Főiskolára, ahol 1983-ban igazgatás-szervező diplomát szereztem.
Tanulmányaimat ezután az ELTE jogi karán folytattam , de hamarosan ráébredtem, hogy igazi élethivatást az alkotói pálya jelenti számomra. Így történt, hogy megkezdtem művészi tanulmányaimat. Kiváló tanárom dr. Takács Edit vezetésével előbb a kerámiaművészettel ismerkedtem meg. Több évig dolgoztam neves iparművészek – többek között Várdeák Ildikó – műtermében.
Ezt követően, Orvos András irányításával festészetet tanultam a Moholy- Nagy László Képzőművész Körben, tényleges festői működésemet azonban, a Czene művészcsalád biztató, segítő támogatásával kezdtem el.
Időzzünk most el egy-egy festményén. Lélegzetelállítóan szépek és valósághűek a csendéletein életre hívott gyümölcsök. Szinte érezni a szőlőszemek vagy a hamvas barackok fenséges zamatát. Már-már csak a kezünket kell kinyújtanunk értük, hogy megkóstoljuk. Csodálatosak tájképei, csendéletei is. A fák lombját oly gyönyörűen, valósághűen festi meg, hogy szinte hallani a közöttük elsuhanó szellőt, falusi tájképeiről pedig visszaköszön a vidék, a falu szeretete.
Legszívesebben olajjal festek, mert ezzel tudom igazán megközelíteni a valóságot. Képeim témáját a magyar- és külhoni táj, valamint a németalföldi kismesterek műveinek világa adja, de városképeket, csendéleteket és portrékat is örömmel készítek. A portréfestészet területén az utóbbi évek igényei újfajta kihívást teremtettek a számomra. Egyre gyakrabban keresnek meg ugyanis azzal a kéréssel, hogy egy-egy régi, esetenként már megkopott, megsárgult fénykép alapján festményen örökítsem meg, „ mentsem át” az adott fotón szereplő nagyszülő, dédszülő, vagy más kedves rokon alakját.
A legnagyobb ihletadó forrást azonban a folytonosan megújuló természet, és a kedves magyar táj- ezen belül is a szívemhez legközelebb álló a szülőföldem, az Alföld kis Körös-parti és Tisza-menti falvainak, ártereinek hangulata adja, valamint természetesen a lakóhelyem, Budaörs csodálatos hegyes-dombos vidéke, régi házai, pincéi.
1991 óta vagyok tagja a „Kárpátia Képzőművészeti Alkotóközösségnek”, 1996-tól pedig alapító tagja a Budaörsi Művészek Egyesületének, melynek keretei között évek óta szervezek nyári művészeti táborokat. 2005-től foglalkozom gyermekek és felnőttek évközi művészeti oktatásával.
A Budaörsi Művészek Egyesületének már a megalapításakor is fontos célja volt – az itt élő művészek bemutatásán, kiállítások rendezésén túl a budaörsi gyermekek és felnőttek művészeti képzése. Sokáig „harcoltunk” azért , hogy egyesületünk végre kapjon egy megfelelő teret ezeknek a terveknek a megvalósításához. Nagy örömünkre átadták használatra a Zichy majort ( Clementis u.22), amely ideális helyszíne a Nyári Táboroknak is.
Azt, hogy az olajjal való festés gyermekeknek is mennyivel taníthatóbb, mint mondjuk az akvarell, itt, a táborokban is minden évben megtapasztalhatom, ahol sok nebuló dolgozik olajfestékkel. Hihetetlen élményben van részük egy-egy jól sikerült alkotásuk láttán.
Sok a tehetséges gyerek és felnőtt. Mert felnőttek is nagy örömmel jönnek a táborba.
Az olajfestés mellett kézműves táborokat is tartunk férjemmel együtt, aki népi kismesterség szakoktató és játszóház vezető. Most nyáron- egy másik helyszínen- faragó tábort szeretne indítani.
Köszönöm az interjút,
Major Edit